Igen megint Törpék,az új mesém szereplői ők .Az arany vackor pályázatra készült ezért majd csak később teszem fel a mesét is:)

Ezek a rajzok ,új meséim szereplői. Persze Manók és Törpékről szól.

Egyszer megélem,hogy ki lesz adva és könyv formában is a kezemben tarthatom!!!:)

 Karácsonyi mese is készült egy kisfiuról aki keresi a karácsonyt és persze közben barátokat talál.
A végén természetesen a karácsony is leglessz:)

 Egy kis tavasz karácsonyra:)

 A sün és a máj krém ,Ez a címe a mesének amihez  készült ez a két kép.
A történet röviden: Sün nénikéje egy kicsit sok máj krémet küld,szerette unoka öccsének, aki nem tudja mire való a konzerv. Ezért csak gyűlik és gyűlik. A postás Leveli béka világosítja fel a tudatlan Sünt. A végén persze mindenki örül és jóllakik máj krémmel!

 

 Szóval, mese részlet rajzzal. Egyétek ,remélem ízlik majd:)

Ahogy Kázmér föltekintett , egy óriásira nőtt karalábé leveleit látta maga fölött tornyosulni .Az irdatlan levél fonákján átvilágított a nap és kirajzolta a sok kis eret rajta. Könnyedén lépdelve a hatalmas karalábé törzsek között kellemes, szűrt zöldes fényben, jó érzés fogta el. Nagyon boldognak és könnyűnek érezte magát .  Szellősen, egymás mellett egy hatalmas területen, ameddig a szem ellát, nőttek a nagy karalábék. Leveleik összefüggő ponyvaként borultak egymásra. Kázmérnak kedve támadt beleharapni az egyik frissen duzzadó gumóba, ami íny csiklandozón magasodott mellette. Éppen beleharapott volna, mire a karalábé mordult egyet. No, sebaj…morog, de nem harap- gondolta meglepődötten a nyúl. És nekilátott, hogy belevájja  a fogát az óriás zöldségbe. De a karalábé ismét egy hatalmasat hördült. Ha lehet, még hangosabban és erősebben, mint az előbb. Már a karalábék sem a régiek- gondolta Kázmér. Mire újra hörgést hallott. Kezdett nyugtalanná válni . Egyszerre elkezdett a lábai alatt beszakadni a föld és a rögök örvénylő tölcsért alkottak. Egyre növekedett az örvénylés és már-már  a karalábé erdőt is magába szippantotta. A rémült nyúl hiába próbált kapaszkodót találni, minden mozgott körülötte. Zuhanni kezdett. Valami tátongó fekete ürességbe esett lefelé. A szemeit hirtelen kinyitotta és az ágyában találta magát. Hű, ez csak álom volt- sóhajtott fel megkönnyebbülve Kázmér. A kis ház ablakát rezegtette Vendel bődületes horkolása, aki az eresz alatt az igazak álmát aludta. A nap már pirkadt. Na, jó. Ideje lesz felkelnem, hasamra süt a nap. Mire a többiek felébredtek, a nyúl már régóta talpon volt és reggelit készített. Sikerült korán elindulniuk, ahogy korábban eltervezték. Könnyedén haladtak, vidámak voltak, az idő is kedvező volt. Tudták, hogy a várost még aznap este elérik. Fluór és Kázmér a ház tetején ülve egész úton énekeltek, míg Vendel, széles vigyorral az ábrázatán baktatott a házat húzva maga után. Az útról, ami egy nagyobb hegy tetején húzódott végig, jól be lehetett látni az eléjük terülő tájra. Tisztán ki lehetett venni, hogy lejjebb egy állatokból álló karavánt, tülekedő csoport követ. A fura csoport éppen szembe jött velük. Rövid idő múlva egymással szembe találták magukat a keskeny úton. Az ösvény szűkössége miatt nem tudták egymást kikerülni. Az út széle meredeken tátongott. A két csoport egymással farkas szemet nézve álltak a szerpentinen. Egy roppant méretű állat, amire egy kulipintyó féle építmény volt rátákolva, mint egy mozgó lakókocsi. Hasonlatosnak lehetne mondani Vendel guruló házához, de ennek az építménynek nem voltak kerekei. Négy láb vitte az úton. A békés nagy állat körül csemetéi futkároztak önfeledten, kergetőztek és a kövér füvet tépték széles szájukkal. A kulipintyó oldalában egy órás műhely bújt meg, benne egy öreg okulárés órás mester ült. Látszólag rengeteg volt a dolga.