Szóval, mese részlet rajzzal. Egyétek ,remélem ízlik majd:)
Ahogy Kázmér föltekintett , egy óriásira nőtt karalábé
leveleit látta maga fölött tornyosulni .Az irdatlan levél fonákján átvilágított
a nap és kirajzolta a sok kis eret rajta. Könnyedén lépdelve a hatalmas
karalábé törzsek között kellemes, szűrt zöldes fényben, jó érzés fogta el.
Nagyon boldognak és könnyűnek érezte magát .
Szellősen, egymás mellett egy hatalmas területen, ameddig a szem ellát,
nőttek a nagy karalábék. Leveleik összefüggő ponyvaként borultak egymásra. Kázmérnak
kedve támadt beleharapni az egyik frissen duzzadó gumóba, ami íny csiklandozón
magasodott mellette. Éppen beleharapott volna, mire a karalábé mordult egyet.
No, sebaj…morog, de nem harap- gondolta meglepődötten a nyúl. És nekilátott,
hogy belevájja a fogát az óriás
zöldségbe. De a karalábé ismét egy hatalmasat hördült. Ha lehet, még
hangosabban és erősebben, mint az előbb. Már a karalábék sem a régiek- gondolta
Kázmér. Mire újra hörgést hallott. Kezdett nyugtalanná válni . Egyszerre
elkezdett a lábai alatt beszakadni a föld és a rögök örvénylő tölcsért
alkottak. Egyre növekedett az örvénylés és már-már a karalábé erdőt is magába szippantotta. A
rémült nyúl hiába próbált kapaszkodót találni, minden mozgott körülötte.
Zuhanni kezdett. Valami tátongó fekete ürességbe esett lefelé. A szemeit
hirtelen kinyitotta és az ágyában találta magát. Hű, ez csak álom volt- sóhajtott
fel megkönnyebbülve Kázmér. A kis ház ablakát rezegtette Vendel bődületes
horkolása, aki az eresz alatt az igazak álmát aludta. A nap már pirkadt. Na,
jó. Ideje lesz felkelnem, hasamra süt a nap. Mire a többiek felébredtek, a nyúl
már régóta talpon volt és reggelit készített. Sikerült korán elindulniuk, ahogy
korábban eltervezték. Könnyedén haladtak, vidámak voltak, az idő is kedvező
volt. Tudták, hogy a várost még aznap este elérik. Fluór és Kázmér a ház
tetején ülve egész úton énekeltek, míg Vendel, széles vigyorral az ábrázatán
baktatott a házat húzva maga után. Az útról, ami egy nagyobb hegy tetején
húzódott végig, jól be lehetett látni az eléjük terülő tájra. Tisztán ki
lehetett venni, hogy lejjebb egy állatokból álló karavánt, tülekedő csoport követ.
A fura csoport éppen szembe jött velük. Rövid idő múlva egymással szembe
találták magukat a keskeny úton. Az ösvény szűkössége miatt nem tudták egymást
kikerülni. Az út széle meredeken tátongott. A két csoport egymással
farkas szemet nézve álltak a szerpentinen. Egy roppant méretű állat, amire egy
kulipintyó féle építmény volt rátákolva, mint egy mozgó lakókocsi.
Hasonlatosnak lehetne mondani Vendel guruló házához, de ennek az építménynek
nem voltak kerekei. Négy láb vitte az úton. A békés nagy állat körül csemetéi
futkároztak önfeledten, kergetőztek és a kövér füvet tépték széles szájukkal. A
kulipintyó oldalában egy órás műhely bújt meg, benne egy öreg okulárés órás
mester ült. Látszólag rengeteg volt a dolga.
